2024/05/29 19:00 - 2024/05/31 22:00
Fazekas Dániel: Core Memory
Német utca 16. 1084, Nyolcésfél, földszint, a lift mögötti két terem
2024 május 29-től május 31-ig
Megnyitó: május 29- én 19:00 órától
Megnyitja: Rieder Gábor
A kiállítás a megnyitó utáni napokon megtekinthető előzőleges egyeztetéssel.
Fazekas Dániel core memory című kiállításában elfér egy egész élet. A válogatás minden festménye lenyomat, amelyeket a személyes emlékezet jóakarata vagy álnoksága formált, sűrített, majd rögzített a téridőben. A jelen fertőző bizonytalansága visszaszivárog a múltba, megrendíti a valaha biztonságos otthon alapjait, leoltja a lámpát a hálóban, hogy a játékokból árnyékszörnyek váljanak, besatírozza a mesekönyvek lapjait, elgyengíti a védelmezőn átölelő karokat. Amint itt végzett, máris belekap a jövőbe, hogy elbarikádozza a menekülési útvonalakat, megágyazzon a bizonytalannak, a hiánynak, elvesse a kétség és az üresség magjait. Majd visszatér önmagához, ahol ártatlannak öltözik és elégedetten hátradől. Önhittségének takarásában elkényelmesedve nem látja, hogy milyen sok ablaküvegre száradt, sarokban leülepedett, ruhásszekrénybe bújt reményről feledkezett meg.
A core memory anyaga két, tartalmilag, és vizuálisan is önálló részre oszlik, és két, elkülönülő térben foglal helyet. A kettőt azonban több köti össze, mint a Nyolcésfél földszinti folyosója, az átjáró egyszerre fizikális és mentális, határai téglafalak és jelképrendszerek. Az első helyszín csupa ablak, napsütés és ellentmondás, az álmodozás terrénuma. A festményeken az egyén ábrándjai és vágyai feszülnek össze a kapitalizmus által a különböző társadalmi osztályokra szabott sóvárgás tárgyaival. A második helyszín sötét és ipari, a levegőt szorongás és elfojtás szűkíti. A festmények középpontjában a felnőtt, aki minden, ami valaha megtörtént, vagy nem történt meg vele.
Fazekas Dániel hét-hét válogatott festményén fáklyaként lángolnak a mesebeli épületek és kívülről-belülről égetnek a transzgenerációs traumák, az ablakból potyognak le a gondolkodási és érzelmi minták, azon keresztül menekül a társas magány. A túlfogyasztás kiszökik a kulcslyukon, míg a túltermelés bekúszik a küszöb alatt. A munkamánia és az élvhajhászat két oldalról feszegetik a kilincset, míg végül maga az ördög rúgja rájuk az ajtót. A bűnbeesés mégsem teljesen elkerülhetetlen, Mickey egér kesztyűs ujja mutatja a hátsó kijáratot.
Szöveget írta: Gábriel Nóra