2022/08/11 19:00
„Gucci, Prada, Fendi, Versace, Dior, Dolce…
Mindannyian ismerjük ezeket a luxusmárkákat. Reklámjaik, plakátjaik a mindennapjaink részei, szembejönnek velünk az utcán, a social media felületein, az újságokban, a tévében.
Gyerekkoromban imádtam lapozgatni a női magazinokat és órákig nézegetni ezeket a végtelenségig megkomponált luxusdesigner kampányfotókat. Valamiért mindig azt éreztem, hogy ez a hihetetlenül drága világ nagyon távoli az átlagemberekétől.
Na de nem itt, Kelet-Európában! Atyavilág, menjetek ki az Orczy-ra, mindenhol Chanel, Balenciaga, Versace! Szaladjatok el Kőbányára! El sem hiszitek: Gucci, Lacoste, Louis Vuitton bárhol,bármikor, minden második férfi Rolexet visel és Armanit hord! A néni, aki a múltkor hangosan veszekedett a Tompa utcai Roni éjjel-nappali előtt a férjével, tetőtől talpig Diorban pompázott. Ott volt az a fickó is, aki a legújabb Gucci pólójában és CK nadrágjában püfölte a BKK automatát, hátha kidob némi aprót még.
Itt valahogy bármerre nézek, mindenki sikkes.”
Dömi
Egy város esszenciájának megragadása és ábrázolása olyan vállalás, amelyhez hiába áll az arra jelentkező rendelkezésére számtalan lehetséges megközelítési útvonal és kifejezésmód, teljesítése sosem lesz igazolható vagy megkérdőjelezhető, azáltal, hogy szerencsére sem szempontrendszer, sem mérőszámok nem állnak rendelkezésre a kiértékeléshez. Az esszenciához hasonlóan a korszellem is olyan elvont fogalom, aminek hiába létezik szótári definíciója, amint egy másik, szintén konkrét meghatározással bíró szót rendelünk mellé, például a „várost”, a kettejük találkozásából létrejövő szókapcsolat azonnal a megmagyarázhatatlan birodalmába katapultál. Ott veszi kezdetét Dömötör Dominika első önálló kiállítása, a GUICCY is, aki alkotásain úgy ábrázolja Budapest város esszenciáját és korszellemét, hogy festményei közvetlen átjárást biztosítanak a Népszínház utca forgatagába.
Gábriel Nóra, kurátor