Kovács Gabriella
Budapesten élek és alkotok, festőként a természet érzéki, mélyen rétegzett világát kutatom. Képeimen belső tájak bontakoznak ki – nem a valóság pontos leképezésére törekszem, hanem egyfajta belső természet megfogalmazására. Műveimet organikus formák, stilizált növényi struktúrák, ismétlődő ritmusok és meditatív, harmonikus kompozíciók jellemzik.
Alkotás közben különösen fontos számomra az egyensúly: a forma és tér kapcsolata, a színátmenetek lágysága, a finom részletek és a nagyvonalú látvány egészének összhangja. A festészet számomra nem csupán kifejezésmód, hanem egyfajta kapcsolatkeresés – a természeti világ, a tudattalan és az emberi érzékenység határterületein mozgok.
Leggyakrabban olaj-, akril- és airbrush technikákat alkalmazok. A képeimen feltűnő növények, fák, levelek és virágok nem konkrét fajokat, hanem archetípusokat idéznek – ezekben a formákban a természet időtlen ereje és az emberi belső világ képei találkoznak. Visszatérő elemeim, mint a forrás, a virágzás, a labirintus vagy a növekedés spirális motívuma, egyfajta lelki térképet rajzolnak.
Festményeim a lecsendesedés, a belső figyelem és a természettel való kapcsolódás tereit keresik és teremtik meg. Célom, hogy a néző megálljon egy pillanatra, belépjen ebbe az álomszerű, növényi univerzumba – és közben önmagával is találkozzon.